December 24.-én megbízható német és francia médiaforrások jelentették, hogy Thomas Tuchelt elbocsátotta a Paris Saint-Germain. Nem sokkal később az is kiderült, hogy Mauricio Pochettino lesz a német utódja, aki élénken érdeklődik a Premier League, különösen az Arsenal, a Chelsea, és a Manchester United menedzseri pozíciói kapcsán.

Pochettino az Espanyol, a Southampton, és a Tottenham kispadján is limitált erőforrásokból ért el nagy sikereket. Az Espanyolt és a Southamptont kiesés ellen menekülő csapatokból középcsapattá stabilizált, a Tottenhamnél pedig egy középcsapatot tett folyamatos Bajnokok Ligája-résztvevővé, 22 év után először előzte meg az észak-londoni rivális Arsenalt, 2017-ben 2.helyen végzett a bajnokságban, valamint Ligakupa- (2015) és Bajnokok Ligája-döntőbe (2019) vezetve a csapatot.

Utóbbi különösen óriási eredmény, hiszen az azt megelőző két átigazolási időszakban egyetlen játékost sem igazolt a klub, mivel az új stadion megépítése miatt Daniel Levy nem mert/akart költeni a piacon.

35 millió fontos nettó költéssel zárta öt és féléves éves londoni időszakát az argentín, ezt figyelembe véve parádés munkát végzett, és Európa legnagyobb klubjainak érdeklődését is felkeltette.

A Real Madrid hiába próbálta megszerezni őt Zinédine Zidane 2018-as távozásakor, éppen előtte hosszabbított az argentín 2023-ig a Spursszel, és Levy nem engedte el. A Manchester United Louis Van Gaal és José Mourinho kirúgása után is érdeklődött az argentín iránt, azonban előbb az ódivatú Mourinho önéletrajza, majd a szurkolók érzéseire alapozott döntés (a klub volt játékosának, Ole Gunnar Solskjaernak a kinevezése) miatt nem kapta meg az állást.

Érdeklődött iránta a Juventus és (Espanyolos múltja ellenére) a Barcelona is. Figyelembe véve, hogy 2019-ben a katari Aspire Academy-n tartott egy előadást egy válogatott szünet alatt, nem volt nehéz összerakni a képet, hogy a 2001 és 2003 között Párizsban játszó argentín visszatérhet volt klubjához.

Mi volt a gond Tuchellel?

Tuchel elvezette a csapatot a klub történetének első BL-döntőjébe az előző idény végén, azonban a döntőt nem sikerült megnyerni. Természetesen nem egy mérkőzés határozza meg azt, hogy egy edző, vagy egy játékos jó-e, vagy rossz. Az viszont inkább ellene szólt, hogy összeveszett előbb Antero Henrique sportigazgatóval, majd utódjával, Leonardóval is. Ez nem volt újkeletű, hiszen Dortmundban összeveszett Michael Zorc-kal és Hans-Joachim Watzkéval is, akiknél edzőt támogatóbb vezetőséget nehéz találni Európában. Ezen kívül egyes francia források szerint Kylian Mbappé sem hullajtott könnyeket a hír hallatán, ellentétben az öltöző brazil kontingensével, akik sokra tartották a németet. A csapaton belüli fegyelem pedig teljes mértékben hiányzott.

Leonardo és Tuchel kapcsolata zátonyra futott.

A csapatot egyfajta laza, komolyságot nélkülöző mentalitás leng körül. A nyáron Dortmundba távozó Thomas Meunier-t idézve, a Párizsban eltöltött 4 éve „semmi másról nem szólt, mint szülinpokról.” Fabrizio Romano (Sky Sport) szerint Tuchelt a Manchester United elleni meccset követően már kirúgták volna, ha az Old Traffordon vereséget szenvedett volna a csapat. Ideiglenes megoldásként Thiago Motta neve is felmerült, de már hetek óta Pochettinóval tárgyalt Nasser Al-Khelaifi klubelnök.

Pochettino alkalmassága

Pochettinónak képes nagy változásokat eszközölni. 2014-ben, amikor a Tottenhamhez került, egyik első és legfontosabb feladata a romlott almák megtalálása, és „kukába dobása” (eladása) volt (Emmanuel Adebayor, Étienne Capoue, Younés Kaboul).

Szeret fiatal játékosoknak is lehetőséget adni, ahogyan azt láttuk Harry Kane, Harry Winks, Dele Alli, Eric Dier, Luke Shaw, Adam Lallana, vagy éppen Jay Rodriguez kapcsán. 15 játékossal dolgozott együtt éppen akkor, amikor azok debütálhattak az angol válogatottban.

Ez mutatja, hogy remekül képes fejleszteni a játékosait, és nem hagyatkozik csupán arra, hogy a vezetőség 100-150 millió eurót költsön egy átigazolási időszak alatt. A keret értéke 289 millió font volt az első londoni szezonját megelőzően, a BL-döntőbe jutást követően ez 896 millióra növekedett, ami háromszoros növekedést jelent.

Fekete vonal=Pochettino érkezése

Csapatainak játéka megegyezik a kor szellemével. Gyors, agresszív letámadások, és kontratámadások jellemzik az általa leoktatott játékot, de labdát birtokló csapatként is képes sikert elérni. Azonban a PSG-t nem a játékosok kiváló labdanélküli munkája jellemzi, pont az ellenkezője igaz. Fontos lesz, hogy megnyerje magának Neymart és Mbappét, akiknek a szerződése 2022-ben lejár. A játékoskeret elég fejnehéz, fontos, hogy találjon új szélsővédőket, valamint egy klasszis védekező középpályás sem ártana. Olyan játékosok töltenek sok időt a pályán, akik nem ütik meg azt a szintet, ami a BL-megnyerése igényel (Bakker, Herrera, Florenzi, Gueye, Sarabia, Kehrer).

Segítenie kell a klubnak, hogy kialakuljon a megfelelő stratégia az átigazolási piacon, és ne középszerű rövid távú megoldásokat igazoljanak egyes posztokra.

Pochettino remekül tud közösséget és szervezeti kultúrát kialakítani. Ezt mutatja az is, hogy távozását követően több Spurs-játékos is meglátogatta az argentín edzőt az otthonában, és hosszasan beszélt velük.

Ezért sajnálhatja a többi nagy klub, hogy nem igazolták le, pedig egy évig lett volna rá lehetőségük. Pochettino kicsit hasonló helyzetben van, mint Jürgen Klopp volt 2015-ös dortmundi távozását követően.

Klopp esetében is az volt a feltételezés, hogy ha egy olyan klubhoz kerül, amely a világ leggazdagabbjai közé tartozik, és nem kell a honi riválisnak eladni a legjobbjait (Götze, Lewandowski), akkor a határ a csillagos ég. Liverpoolba érkezését követően Klopp leült beszélni elődjével, Brendan Rodgersszel, akinek aztán a lakásában albérlőként is lakott, míg a klub meg nem vette azt Rodgerstről. Rodgers próbált minél több információt átadni a németnek.

Pochettino ebben is hasonlít a németre, ugyanis ő meg azzal az Unai Emery-vel ült le, akit 10 nappal később rúgott ki az Arsenal. Az Independent információi szerint tavaly januárban találkozott a két spanyol ajkú edző, és Emery sokat elárult a PSG-ben szerzett tapasztalatairól.

A jövő

Nagy kérdés, hogy mit hoz a jövő a PSG számára. Mbappé és Neymar is ingyen távozhatna másfél év múlva, Lionel Messi pedig most már szabadon tárgyalhat bármely klubbal, akár a PSG-vel is.

Elég nehéz elképzelni, hogy FFP-szabályozás és egy világjárvány mellett (amit nehezít, hogy az előző szezont nem fejezte be a Ligue 1, illetve, hogy a Ligue 1-t közvetítő televíziós csatorna csődöt jelentett) nehéz elképzelni, hogy Messire, Neymarra (új szerződéssel), és Mbappéra (új szerződéssel) is legyen pénze a csapatnak.

Azonban, ha eladnák Mbappét (hogy legyen pénz Messire), akkor áron alul tennék meg azt most nyáron, és nem valószínű, hogy a Real Madridnak, vagy a Liverpoolnak lenne elég pénze arra, hogy megvegye a franciát, ezért egy rövidebb távú szerződés hosszabbítás nem kizárt (hosszabb távon Mbappé szeretné magát kipróbálni Angliában és a Real Madridban is).

A PSG-nél mindenkinek a Bajnokok Ligája megnyerése a cél. Ez lehet, hogy nem fog megvalósulni idén, azonban Pochettino előtt itt a lehetőség, hogy nyugodt körülmények között dolgozva valami olyasmit érjen el, amellyel a világ legjobbjai között jegyeznék azok is, akik most a trófeák hiányára, vagy fene tudja, mire mutogatnak.