Az utóbbi heteket a Chicago Bulls dinasztiájáról szóló Last Dance című dokumentumfilm-sorozat dominálta a sportmédiában. Michael Jordan visszavonulása óta felnőtt egy generáció, amely abban a balszerencsében részesült, hogy nem tapasztalhatta meg minden idők legnagyobb kosárlabdázóját élőben, vagy akár a televízió képernyője előtt.

Az, hogy Jordannek végső szava volt abban, hogy mi került be a dokumentumfilmbe, felvetett egyes kérdéseket, amik nem lettek megválaszolva, vagy egyáltalán nem lettek megemlítve. Ezekre most megadjuk a válaszokat, és rávilágítunk a dokumentumfilm egyéb sötét foltjaira.

Jerry Krause vs Phil Jackson

Krause (general manager) és Jackson (vezetőedző) kapcsolatában rejlenek a dinasztia végének a gyökerei. A dokumentumfilmből kiderül, hogy Krause fedezte fel Jacksont, ő tette be őt Doug Collins stábjába, amitől később elég kellemetlenné vált Krause és Collins kapcsolata. A dokumentumfilmből kiderül, hogy Jackson mennyire spirituális személy, és a buddhizmus iránti szimpátiája miatt kapta meg a „Zen Mester” becenevet. Azonban Jackson képes volt kavarni a trutyit is, ha az állt az érdekében.

Jordan Horace Grantet gyanúsította meg Sam Smith Jordan Rules című könyvének forrásaként, mások Krause-t gyanúsították, azonban a valóság teljesen más. Jackson stábjában dolgozott Johnny Bach, aki a „Doberman védelem” meghonosítója volt a csapatnál. A könyv kiadásának másnapján Jacksont az irodájába hívta Krause, és megkérdezte, tud-e bármit is a könyvről. Jackson Johnny Bach-ra mutogatott, ugyanis a kapcsolatuk nem volt tökéletes, Jerry Reinsdorf tulajdonos pedig Jackson javaslatára kirúgta Bach-ot, miután Jackson azt hazudta, Krause és Bach kapcsolata megromlott.

Azonban Smith bevallotta Jerry Reinsdorf tulajdonosnak, hogy a legfőbb forrása nem Grant, de nem is Bach volt, hanem maga, Jackson! Ezt Reinsdorf 1998-ban vallotta be Krause-nak, hat évvel később, még ha Smith-nek meg is ígérte, hogy nem fogja.

Bach és Jackson kapcsolata nem volt a legjobb, ezért a „Zen Mester” eltakarította az útjából a segédedzőt

Hogy miért tette ezt Jackson? Úgy érezte, hogy a csapat el fog kényelmesedni két bajnoki cím után, és tudta, hogy ez motivációt fog adni a csapatnak, illetve meg fogja erősíteni a csapaton belüli kohéziót. Ezt megerősíti Smith korabeli interjúja, amikor arról beszél, hogy ez össze is hozhatja akár a csapatot. Rövid távon bejött Jackson számítása, hiszen 1993-ban ismét bajnokok lettek, azonban Jordan első visszavonulásának egyik oka a könyv által okozott károk voltak, ezért 1994-ben és 1995-ben nem tudtak nyerni (1995-ben hiába tért vissza a szezon végén MJ, nem volt a saját szintjén). Kit tüntetett fel Jordanen kívül rossz színben a könyv? Krause-t, Jackson néha nyilvánosan viccelődött is, hogy az egy dolog, amiben Krause és Jordan azonosulni tudtak egymással, az a könyv iránt érzett ellenszenvük volt.

Egy másik tényező, ami felbosszantotta Krause-t az az volt, hogy Jackson szerződésében szerepelt egy záradék, miszerint a csapat engedélye nélkül tárgyalhat más csapatokkal. Ez teljesen szabálytalan, de a ligának ez valahogy nem tűnt fel, ami miatt Peter Vecsey, legendás újságíró egy interjúban alaposan neki is ment David Stern NBA-komisszárnak, aki bevallotta a liga hanyagságát az ügyben. Feltűnő volt, hogy Jackson milyen hamar beletörődött abba, hogy az 1997-98-as szezon lesz az utolsó neki Chicagóban (még ha egyértelműen rajta kívül álló okok miatt is így alakult ez).

Jackson a szezon során vezetett egy naplót, amelyben részletesen írt arról, hogy vajon milyen lehetne a Los Angeles Lakers edzőjeként Shaquille O’Neallel együtt dolgozni, vagy éppen a Charlotte Hornets-nél edzősködni. Láss csodát, egy évnyi pihenő után ez valóság lett, és zsinórban három gyűrűt nyert O’Neal és Kobe Bryant vezetésével a Lakers kispadján!

Krause úgy érezte, Jackson cserben hagyta őt, amikor az edző nem fogta vissza Jordant és Scottie Pippent, amikor Krause ellen fordultak.

Krause sem hibátlan természetesen, ugyanis amikor meghívta Tim Floydot és az összes játékost is meghívta a lányának az esküvőjére, de Jacksont nem, az egy hihetetlenül gyerekes húzás volt. Floyd egy egyetemi edző volt az Iowa State University-n, és végül ő volt Jackson utódja.

Floyd három szezon alatt 49-190-es mérleggel zárt a Bulls-nál, ami egy 20,5%-os győzelmi mutatót jelent. Jordanék utolsó éve után a tulajdonos kizárták a játékosokat, és annyira elhúzódtak a kollektív szerződéssel kapcsolatos tárgyalások, hogy az alapszakasz csak 50 meccses lett, a Bulls pedig 13-37-es mérleggel zárt.

Krause az újjáépítéssel akarta elkerülni azt, hogy úgy járjon, mint a Boston Celtics a Larry Bird vezette korszak végén, amikor is a Celtics túl sokáig tartotta meg legjobbjait (Bird-öt, Kevin McHale-t, és Robert Parish-t).

A 92-es olimpián Bird csupán 18 percet játszott az egész tornán a Dream Team-ben, mert a háta teljesen tönkrement, a torna után visszavonult. Krause 2004-ig maradt a pozíciójában, és olyan játékosokat draftolhatott volna le, mint Rashard Lewis, Manu Ginóbili, Lamar Odom, Pau Gasol, Tony Parker, Gilbert Arenas, vagy Amar’e Stoudemire. Ötször is draftolhatott az első hét hely valamelyikén, volt öt top4-es draftjoguk is! Helyettük ledraftolt 23 játékost, és egyik sem ért el All-Star kiválasztást.

2008-ban ledraftolták Derrick Rose-t, aki 2011-ben MVP-t nyert, azonban 2012-ben karriert megváltoztató térdsérülést szenvedett. A Bulls legjobb eredménye 1998 óta egy főcsoportdöntő, 2011-ből. A csapat mérlege 1998-99 óta 758-916 (45,3%).

Az egó a legnagyobb ellenség az emberek karrierjében. Minden sikeres szervezetre a benne lévők egója jelenti a legnagyobb veszélyt, és az, hogy Krause folyamatosan próbálta kihangsúlyozni a szervezet fontosságát, miközben botrányosan alulfizették Pippent, akinek a szerződésén 1997-ig bármikor lehetett volna módosítani, és még Jordant is alulfizették 1996 nyaráig, az nem véletlenül bosszantotta fel a játékosokat, akik érdemeik aláásásának érezték a helyzetet. Ha egy vezető nem jutalmazza meg a szervezet tagjait a jó teljesítmény idején, akkor azok a tagok idővel ellene fognak fordulni.

Az, hogy Reinsdorf elfogadta, hogy Krause elzavarja Jacksont, és ezzel együtt Jordant is, hiszen MJ senki más alatt nem volt hajlandó játszani, talán a legnagyobb hiba a sporttörténelemben egy tulajdonos részéről. Még ha nem is nyertek volna több bajnokságot, a jegy- és merchandising bevételek az egekben maradtak volna, de ez nem marad meg, ha Ron Harper és Toni Kukoć a két legjobb játékosod.

Krause nagyon sok jó döntést hozott a dinasztia felépítésénél (Pippen, Grant, Kukoć draftolása, Kerr és Rodman leigazolása, az Oakley-csere) de az idő múlásával a döntéseit az egója határozták meg.

Mi történt az utolsó bajnoki cím után?

Az 1998-99-es szezon elhalasztása a „lockout” („kizárás”) miatt növelte a bizonytalanságot. Azok után, hogy még az előző szezon előtt Krause azt mondta, hogy Jackson akkor is távozik, ha 82-0 lesz a mérlegük, a csapat sorsa eldőlt. Jackson nem akarta folytatni, annyira utálta Krause-t, és már más csapatnál szeretett volna dolgozni.

Jordan viszont saját elmondása szerint nem akarta befejezni, azonban nem tudott mit tenni a „lockout” miatt, nem tárgyalhatott más csapatokkal. Nem sokkal azelőtt, hogy véget ért volna a „lockout”, Jordan elvágta a jobb mutatóujját egy szivarvágóval. Ínsérülést szenvedett, és két műtétre is szüksége volt. Egy héttel a „lockout” vége előtt jelentette be visszavonulását, mivel úgy érezte, nem tud hova menni játszani. Csak a New York Knicks (a Madison Square Garden volt Jordan kedvenc arénája) és a Lakers jöhetett volna szóba, de az komolytalan lett volna, ha O’Neal és Bryant csapattársa lett volna LA-ben, a Knicks pedig inkább Latrell Sprewellt szerezte meg (igazi Knicks-húzás).

Dennis Rodman 35 meccset játszott a következő két szezonban, mielőtt visszavonult volna. Rodman már messze járt a pályája csúcsától az utolsó két bajnoki cím során is, a Lakers-től és a Dallastól pedig páros lábbal rúgták ki. Scottie Pippen egy sign-and-trade keretében Houstonba került egy 11 millió dolláros szerződést kapva (Chicagóban 2,775 milliót keresett!!!). Pippenért Roy Rogerst (Egy meccset játszott a Bullsban) és egy 2. körös picket kaptak (aki Jake Voskuhl lett, akit egy év után elcseréltek, miután 1,9 pontot átlagolt meccsenként).

Jordan sötét oldala

Volt néhány olyan téma, amit nem említett a film. Láttuk, ahogy Scott Burrellt próbálta motiválni/terrorizálni/megfélemlíteni, és az egész történetből Jordan került ki „győztesen” a győzni akarása miatt. Azonban nem mindig alakult ez így. Amikor Jordan visszatért 2001-ben a Washington Wizards játékosaként, és szakmai igazgatójaként, részt vett Kwame Brown kiválasztásában az 1/1-es draftjoggal, ami már önmagában óriási hiba volt, azonban a dolgokon tovább rontott az, amikor a 19 éves újonc kihívta egy egy az egy elleni párharcra a 38 éves legendát, bízva atletikusságában, és magasságbeli fölényében.

Miután némi „trash talkba” kezdett Brown, Jordan felmosta vele a padlót, megalázta, és hangosan szidalmazta őt az egész csapat szeme láttára. Brown nem tudott mit kezdeni Jordan módszereivel, képzetlensége, alacsony munkamorálja végül ahhoz vezetett, hogy minden idők egyik legrosszabb 1/1-es választásaként tartjuk ma számon („bust”).

Jordan módszerei Chicagóban sem voltak mindig hatásosak, elég csak Dennis Hopsonra, vagy Brad Sellers-re gondolni.

Brown nem bírt megbirkózni Jordan könyörtelen módszereivel. Nem véletlen, hogy Kobe Bryanttel sem jött ki jól Los Angelesben.

Amikor valaki azt mondja, hogy nem fogadási függősége van, hanem versengési függősége, akkor tudjuk, hogy valójában fogadási függősége van. Ezt jól mutatja az is, hogy egyszer arról is beszélgetett Jordan Pippennel és Granttel, hogy melyikük fiának nagyobb a pénisze (egyikük sem volt még hároméves).

Bocs, Isiah, nem csak MJ utált téged!

A Dream Teamről is érintve volt a dokumentumfilmben. A kérdés, hogy Isiah Thomas miért nem volt ott, nem volt teljesen pontosan megmagyarázva. Éveken át Jordant tették felelőssé a döntésért, amit most Jordan elhárított.

A valóság az, hogy mindenki tudta, hogy mindketten nem lesznek ott az olimpián. Jordan volt a világ legjobbja, ezért komoly alkuereje volt, amit nem is kellett fitogtatnia, ugyanis nem ő volt az egyetlen, aki nem akart Thomasszal együtt játszani. Annak idején sok pletyka keringett arról, hogy Isiah terjesztett pletykákat Magic Johnsonról, ami csak fokozta a Lakers-Pistons döntők hangulatát 1988-ban, és 1989-ben.

Larry Birdről azt nyilatkozta, hogy ha színesbőrű lenne, csak egy egyszerű jó játékos lenne, amivel nagyban csorbította Thomas saját reputációját. Amikor pedig a Celtics levonulásához hasonlította a Pistonsét Thomas, abban tévedett nagyot, hogy abban a helyzetben a hazai szurkolók ellephették volna a pályát, ahogyan akkor az gyakran elő is fordult, és vendég bostoniak nem akartak a tömegbe kerülni, és a saját testi épségüket félteni.

Amikor viszont a „Bad Boys Pistons” Jordanék ellen vonult le 1991-ben, ettől nem kellett félniük, hiszen hazai pályán voltak, és Bill Laimbeer szavaiból látszik a szándék is, hogy miért tették ezt.

Influenza? Ételmérgezés?

A „Flu Game”, ami inkább az „Ételmérgezéses meccs” volt Jordanék szerint, szintén felvet némi kérdéseket (1997 Utah elleni döntő 5. meccse).

Miért kell öt ember egy pizza kiszállításához?

Honnan tudta ez a kiszállító, hogy éppen Michael Jordannek kellett a pizza?

Michael Jordan megmondja, hogy neki kell egy pizza a döntő 5. meccse előtt, és megadja a hotel szobaszámát is?

Miért nincs szobaszervíz a Marriott-ben este 10-kor Salt Lake City-ben?

Azon kívül, hogy Tim Grover elbeszélése nem tűnik a leghihetőbbnek, Jason Hehir, a Last Dance rendezője is előállt egy érdekes információval, ami kimaradt a filmből.

„Amikor megjött a pizza, Jordan azt mondta: „Ez az enyém, senki ne érjen hozzá!” Majd leköpte a pizzát! Ezt mondták nekem az interjúk során. Michael nem volt boldog, hogy korábban nem egyeztettek vele a vacsoráról.”

Ez nem lenne lehetetlen, ugyanis Wright Thompson (ESPN) egyik cikke szerint egy Linda nevű hölgy főzött rá, amikor Jordan reklámokat forgatott, és amikor elkészült, Jordan rendszeresen leköpte a fahéjas tekercseket, hogy más ne ehessen belőlük. Ha hozzávesszük azt is, hogy Jordan naponta szivarozott, az is elképzelhető, hogy a szivar okozta a mérgezést a köpés során.

Bármi is történt, Jordan betegen nyújtotta élete egyik legemlékezetesebb teljesítményét a Jazz elleni döntő 5. mérkőzésén (44 perc alatt 38 pont, 7 lepattanó, 5 gólpassz)

Michael Jordan minden idők legjobbja

Egy „gyilkos”, egy beteges versengő, aki állandóan kereste a kritikákat, hogy rájuk cáfolhasson. Mindenki tiszteli őt, mert annyira beteges szinten volt fontos neki a sport, amennyire a nézők elvárják azt a sportolóktól. Legyen az Muhammad Ali, Tiger Woods, Kobe Bryant, akik legszívesebben elbújtak volna a világ elől egy vereség után, vagy értek el nagy sikereket fájdalmak között, az ilyen erőfeszítések megerősítik a sportolók iránt érzéseinket.

Jordan 33,6 pontot, 6 lepattanót, és 6 gólpasszt átlagolt a döntők mérkőzésein (Phoenix ellen 41 pontot, 8 lepattanót, és 6,3 gólpasszt átlagolt 1993-ban!!!). 1987-88-ban ő lett a pontkirály, az Év Védője, az All-Star gálán MVP és zsákolóbajnok lett, és vezette a ligát labdalopásokban.

A történelemben négy játékos van, akik pontkirályok és bajnokok is lettek ugyanabban az évben. Jordan, George Mikan, Shaquille O’Neal, és Kareem-Abdul Jabaar. Csak Jordan érte el ezt egynél többször, összesen mind a hatszor, amikor bajnok lett!!! Jabaarnak és O’Nealnek jött össze a pontkirály, MVP, bajnok, döntő MVP kvartett (1-1 alkalommal), Jordannek négyszer!

Több tucat oldalt lehetne még írni ilyen statisztikákról, ettől most eltekintünk. Michael Jordan minden idők legjobb játékosa. Igen, lehet, hogy kimaradt pár dolog a dokumentumfilm-sorozatból. Kimaradt a családja, az ex-felesége, és egyéb, őt nem jó színben feltüntető dolgok. Azonban ez a sorozat nem jött volna össze Jordan jóváhagyása nélkül. Éveken át kérdezgették, hogy mikor jöhessen ki a sorozat, de Jordan nem akarta, egészen addig, amíg LeBron James meg nem nyerte harmadik bajnoki címét (az egyetlent Clevelandben).

Ha viszont bele akarja tenni a rendező az ex-feleségét is, mintha úgy szeretnénk bemutatni minden nézőpontot, mint ahogyan azt az Oscar-díjas OJ: Made In America tette, akkor Jordan soha nem mondott volna igent a felkérésre. Nem is volt minden valószínűleg minden igaz, ahogy Sam Smith el is kezdett megcáfolni egyes vallomásokat.

Ez a dokumentumfilmek természete, ezt el kell fogadni. Öröm volt látni egy ilyen ember személyiségének erejét, ami csak úgy átáramlott felénk a képernyőn keresztül, mintha az nem ismerne határokat. Ahogyan játékának a világra gyakorolt hatása sem ismert.