Diego Maradona kedden, 60 esztendős korában szívinfarktusban elhunyt. A labdarúgás történetének legmegigézőbb játékosának öröksége és hatása felbecsülhetetlen, különösen Argentínában, és Nápolyban.
Nem sok sportoló van, akik miatt sajnálom, hogy nem vagyok idősebb. Muhammad Ali, Ayrton Senna, Tiger Woods (karrierje csúcsán), Michael Jordan, Diego Maradona, és Pelé vannak a listámon.
Ezért nem én vagyok a legautentikusabb a sok Maradonáról írók közül. Nem is az a célom, hogy az életét bemutassam. Mások látták őt az egész karrierje során, még ha kevesebb lehetőségük is volt erre, mint manapság van, amikor bármelyik világsztárt, bármilyen sportágban, gyakran hetente többször is láthatunk. Dokumentumfilm is készült róla, amely sokkal jobban bemutatta az ő életét, mint ahogyan azt én tudnám.
Amikor gyerek voltam, apám megtanított arra, hogy nem csak a sportágak jelene és jövője fontos, hanem a múltja is. Fontos tisztában lenni a hagyományokkal, az elődökkel, a régi legendákkal, mivel ezek megismerésén keresztül jobban tudjuk értelmezni a jelent.
2000-ben adta ki a FIFA az Évszázad Futballistája díjat. Tisztában voltam azzal, hogy kicsoda Pelé, ezért gondoltam, hogy úgyis ő nyeri meg majd a díjat. Azonban apám figyelmeztetett arra, hogy van egy másik játékos is, aki miatt egyáltalán nem biztos, hogy Pelé nyer.
Diego Maradona. Azt mondtam, oké, az meg kicsoda? Ekkor még nem volt internet nálunk, ezért nem hívhattam segítségül a Google-t, vagy a YouTube-ot. Amikor először megláttam egy Maradonáról készült bejátszást a tévében, kritikus szemmel figyeltem őt. Azonban az egyik legelső megoldása a Verona ellen 1985-ben lőtt gólja volt. Ilyen gólt még soha nem láttam korábban, gondoltam. Onnantól fogva tisztában voltam azzal, hogy bár nem tudok még sokat erről a játékosról, méltán emlegethetek Pelével egy szinten (A szavazás internetes formáját Maradona nyerte, a FIFA-nál Pelé nyert).
Nem biztos, hogy van még egy olyan ország, amely ennyire egybeforrott volna egy személyiséggel. Pláne úgy, hogy az illető sem politikus, sem pedig vallási vezető. Amikor másokkal hasonlítják őt össze, ez különbözteti meg őt mindenki mástól.
Akaratán kívül is képes volt másokkal azonosulni, ez a rezonancia jelent meg Argentínában, és Nápolyban is, ahol 1984-1991 között játszott. Ő maga Argentína. Egy vezér volt, még ha nem is cselekedett mindig tudatosan vezér módjára. Ezt alátámasztja az, hogy egyetlen korábbi csapattársa, és edzője sem mondott róla semmi rosszat, hogy elfogadta azt, hogy csapattársai gyengébbek nála, és képes volt őket úgy felemelni, hogy közben nem volt fizikálisan, vagy verbálisan agresszív (pl.Michael Jordan).
Igen, sokszor hagyott ki edzéseket. Igen, drogfüggő, majd később alkoholista is volt. Igen, számos alkalommal hűtlen volt a feleségéhez. Igen, az egyik ilyen hűtlenkedés során fogant fia létezéséről 30 évig nem vett tudomást. Igen, kábítószerfüggősége miatt számos alkalommal veszélybe hozta a családját. Igen, szélsőséges politikusokat is támogatott.
Ezek ugyanúgy hozzátartoznak a személyiségéhez, és az életéhez, ezért nem hallgathatom el, azonban ez a cikk nem erről szól.
Személyiségének hiányosságai miatt alakította ki Maradonát Diego. Diego volt az, akit mindenki szeretett, ő volt a kedves, nagylelkű, szenvedélyes focista, akinek a legnagyobb örömöt a labda okozta.
Diego volt az, aki 1984-ben megkérte a FIFA-t és a Napolit, hogy szervezzenek meg egy barátságos meccset egy beteg kisfiú megsegítésére, amikor pedig a FIFA nemet mondott, a saját biztosítását felhasználva megszervezte a mérkőzést, ahol a pálya barátságosan szólva is egy sártenger volt.
Amikor meginterjúvolta saját magát, arra kérdésre, hogy mit írjanak majd a sírjára, azt válaszolta, hogy „Köszönöm, hogy futballozhattam. Ez a sport adja nekem a legtöbb örömöt, a legtöbb szabadságot, mintha megérinthettem volna az eget. Ha csak egy sírkő lehetne írni, akkor azt, hogy „Köszönöm a labdának!”
Maradona volt az, aki Diego belső sérüléseit és gyengeségeit megpróbálta elnyomni, ezen keresztül pedig elpusztította Diegót. Ez egy hasznos tanács lehet számunkra is, hogy ne hagyjuk, hogy a gyengeségeik maguk alá temessenek minket.
Ahogyan olaszországi erőnléti edzője, Fernando Signorini mondta, „Diegónak megvoltak a maga belső kétségei, egy csodálatos fiú volt. Maradonát azért hozta létre, hogy elviselje a média és a futball üzleti kívánalmait, nem mutathatott gyengeséget. Diegóval elmennék a világ végére is, de Maradonával egy lépést sem tennék. Erre mindig azt válaszolta, hogy „ha nem lenne Maradona, akkor még mindig Villa Fioritóban (Buenos Aires legszegényebb környékéről származik Maradona) lennék.” Ez a mondat tökéletesen illusztrálja, hogy miért tudott olyan könnyen azonosulni a nápolyi emberekkel, és azok is ő vele.
Argentína évek óta elnyomó politikai rendszerek alatt szenvedett. A Falkland-háború a britek ellen további sebeket okozott az argentín nemzet önbecsülésének. Ő volt az, aki reményt adott mindkét régiónak. Az 1986-os vb-negyeddöntőn „meg is torolta” a háború sérelmeit Anglia ellen, amikor is megszerezte két leghíresebb gólját, „az évszázad gólját”, valamint az „Isten kezével” szerzett gólját.
A meccsen a csapat 15 lövéséből 13-at ő adott le, vagy ő készített elő!
Zöld=sikeres csel; kék=sikertelen csel, eladott labda; fekete=pontos passz; (Statsbomb)
14 cseléből 12 sikeres volt, legendás szólója során pedig négy sikeres cselt teljesített! Ez több, mint amennyit az öt top bajnokságban játszó játékosok 95%-a teljesít egy teljes 90 perc alatt!!!
Kezezéses góljáról pedig sokat vitáztak az elmúlt 34 évben. Sokan tartják őt csalónak Angliában, azonban amikor megannyiszor szabálytalankodtak vele szemben (sokszor büntetlenül, vagy enyhe büntetésért cserébe), az nem csalás?
Nem sokkal később pedig megszerezte legemlékezetesebb gólját, amihez azóta is minden szólógólt hasonlítunk.
Az 1986-os és az 1990-es világbajnokságon elkövetett szabálytalanságok 3%-át Maradona szenvedte el!!! 14 mérkőzésen 103 szabálytalanságot szenvedett el (7,35/meccs), 62-vel többet, mint bárki más! 1986-ban még piros lapot sem kapott senki az általa elkövetett szabálytalanságok miatt, 82-ben pedig szintén agyonrúgták (a brazilok), de ott is természetesen ő kapott piros lapot törlesztésért…Ellenben soha nem fetrengett, soha nem színészkedett.
Belegondolni is ijesztő, hogy mire lenne képes a mai szabályok, körülmények, és jobb csapattársak között. Véleményem szerint Maradona a legképzettebb játékosa a játék történetének. Atletikusabb volt (kellett lennie) Pelénél, manapság pedig senki nem rendelkezik ilyen technikai repertoárral. Nagyon gyors, dinamikus játékos volt, aki kiválóan kezelte a labdát, labdavezetése során pedig képes volt sokszor a labdához érni, márpedig, ha valaki minél többször ér a labdához egy labdavezetés során, annál több opciója van egy cselre, egy passzra, vagy lövésre. Emellett erős is volt, nem lehetett könnyen elnyomni, és kiválóan passzolt is, a cselezése nem hátráltatta a csapatát, nem volt önző. Érdekes lenne őt a területvédekezés korában látni.
Nápolyban el sem hitték, hogy a világ legjobb játékosa hozzájuk igazol. Ez olyan, mintha Lionel Messi eligazolna a Brightonba, és megnyerné velük a Premier League-et (a világ leggazdagabb bajnokságát, Maradona korában az a Serie A volt) és az FA-Kupát, valamint az Európa-Ligát.
Nem arról volt szó, hogy a klubnak rengeteg pénze lett volna, és csupa-csupa jó játékost tudtak volna vásárolni, ahogyan az argentín válogatott is elég gyenge volt ekkoriban. Ezek mind növelik Maradona teljesítményének az értékét, mint ahogyan a pályák akkori gyenge minősége, és a védők játékvezetők által tolerált brutalitása is.
A Serie A-ba való beilleszkedésről tett nyilatkozata érdekes volt: „Hozzá kellett szoknom az olasz focihoz. Gyorsabbnak kellett lennem, előbb kellett belépnem a játékba. Ha mindent gyorsan akartam volna csinálni, akkor hasztalan lettem volna a technikám hiányában. Viszont, ha a technikámra fektettem volna a fő hangsúlyt, esélyem sem lett volna. Meg kellett találnom az egyensúlyt, nem volt egyszerű.”
Maradona volt az oka Nápoly felemelkedésének. Ő szimbolizálta a szegény, elnyomásból érkező nápolyi embert, akinek meg kell birkóznia Észak-Olaszország rasszizmusával.
A róla készült dokumentumfilmben látszik, ahogy az 1985-ös Napoli-Juventus meccs előtt a torinóiak az alábbi rigmusokat éneklik: „Még a kutyák is futnak, jönnek a nápolyiak. Kolerások. Földrengések áldozatai. Soha nem mosakodtok szappannal. Nápoly szar, Nápoly kolera. Ti vagytok egész Olaszország szégyene, Nápolyiak, dolgozzatok keményen, mert Maradonáért el kell adnotok a seggeteket is!” Egy másik így szólt: „Mosdasd őket, mosdasd őket, Vezúv, tüzeddel mosdasd őket!”. A mérkőzést (majd a bajnokságot) a Napoli nyerte (1-0, Maradona).
Két olasz bajnokságot, két olasz kupát, és egy UEFA-Kupát nyert a Napoli Maradona vezetésével, a város fejlődésnek indult, a klub pedig olyan hírnévre tett szert, amely a mai napig elkíséri őket. Bár, azóta nem nyertek bajnokságot, sem európai trófeát, az SSC Napoli márka mára olyan erős lett, hogy Olaszország gazdagabb klubjai közé tartozik, a klubot viszont Maradona ismertette meg az egész világgal.
Maradona öröksége az, hogy boldoggá tett embereket.
Ő volt talán az utolsó sportoló legenda, akinek a karrierjét tönkretették pályán kívüli dolgok. Ha lett volna egy rendes ügynöke, vagy több kiváló jogi, és egyéb tanácsadója, akkor azok megvédhették volna őt, és ma már a klubok sem olyan naívak, mint anno a Napoli, és annak az elnöke volt, aki Maradona kérése ellenére nem adta el őt 1989-ben, 1990 végén pedig 1 éves doppingeltiltást kapott kokain használata miatt.
Maradona ezután már csak árnyéka volt önmagának Sevillában, majd Argentínában. Habár az embernek felelősséget kell vállalnia a saját döntéseiért, a hírnév olyan szintjén, ami számunkra, hétköznapi emberek számára elképzelhetetlen, nagyon fontos a megfelelő támogatás családtagok, barátok, és egyéb tanácsadók által.
Olyan ingerek érhették Maradonát, amilyenek másokat nem szoktak, ezért különösen vigyázni kellett volna rá. Kár, hogy az emberek és a média nem adtak neki elég teret, nem hagyták őt békén, ezzel gyakorlatilag az életével fizetett. Túlságosan zseniális volt ahhoz, hogy az emberek ezt normális mértékkel tudják kezelni. Túl nagy lett a saját kárára.
Ahogyan Marcelo Bielsa, a Leeds United argentín edzője fogalmazott: „Hogy mit jelent ő számunkra? Diego miatt egy ikon által létrehozott fantáziában voltunk. A példakép, a mítosz, a legenda elhiteti velünk azt, hogy amire az a személy képes, arra mindannyian képesek vagyunk. A példakép elvesztése ezért ennyire lesújtó a legelszigeteltebb és a legvédtelenebb emberek számára, mert ők azok, akiknek a leginkább szükségük van arra a hitre, hogy sikeresek lehetnek.”
Boca Juniors és River Plate szurkolók is együtt siratják a rivalizálásokon felülemelkedő isteni Diegót.
Diego Maradonában egy egészen különleges erő lakozott. Személyiségének ereje, kisugárzása olyan volt, hogy ha belépett egy helyiségbe, az egész helyiség elhalkult, és minden szem rászegeződött. A 1990-es vb nyitómeccse előtt két kameruni játékos, Alphonse Yombi és Roger Feutmba a játékoskijáróban elsírták magukat, amikor felfogták, hogy Maradonával együtt ugyanazon a pályán fognak futballozni.
Személyiségének Diego részét többször is láttuk, amikor visszavonulását követően más sportolókkal és edzőkkel is felvette a kapcsolatot. Nagyon sok sporteseményen vett részt, és fontos volt neki, hogy ápolja is a sportolókkal és edzőkkel kialakított barátságát (José Mourinho mesélte, hogy csak a vereségek után hívta fel őt Maradona, hogy emlékeztesse, hogy ő a legjobb, ezt ne felejtse el).
Több tízezren búcsúztak el Diego Armando Maradonától Buenos Aires-ben.
Rám sajnos nem igaz a Napoli-szurkolók által énekelt dal, én nem láttam Maradonát, de a játék szeretete összeköt minket, ahogyan minden más focirajongót is a Földön.
D10S veled, D1eg0!
