Andy Murray utolsó mérkőzését játszotta csütörtök este testvérével, Jamie Murray-vel a wimbledoni bajnokságon. 7-6, 6-4-es vereséget szenvedtek Rinky Hijikata és John Peers duója ellen. A mérkőzést követő ceremónia egyértelművé tette, hogy ez volt Murray utolsó fellépése hazai pályán. A torna előtt úgy nyilatkozott, hogy az olimpián még szerente elindulni, azonban az azt követő héten lefoglalt nyaralása van családjával.
Murray kiváló példakép lehet a laikusok számára is. A pályafutásából mindent kihozó skót 3-szoros Grand Slam-győztes, három sikeréből kettő Wimbledonban született, amely oly különleges a britek számára. 76 évet vártak a britek arra, hogy férfi egyesben Grand Slam-győztesük legyen, 77 évet pedig arra, hogy wimbledoni győztesük legyen.
A skóton karrierje eleje óta ezért óriási volt a nyomás, amit még nehezebb volt elviselni, miközben a történelem három legjobb teniszezője ellen küzdött Grand Slamről-Grand Slamre, valamint a többi tornán hétről-hétre, hónapról-hónapra.
Nem lehet megmondani, hogy mennyi sikert ért volna el, ha Roger Federer, Rafael Nadal és Novak Djokovics másik korszakban születik, azonban az biztos, hogy jelenlétük miatt jobb játékossá vált a skót. A fent említett sikerek mellett Murray kétszeres olimpiai bajnok egyesben, év végi világelső 2016-ban, Davis-kupa győztes 2015-ben. 2019-ben lovaggá ütötték.
Játékstílusa jól illeszkedett napjaink teniszéhez, amelyben a borítások kevésbé különölnek el egymástól. Ugyan gyerekként sokat edzett salakon (amikor látta salakon teniszezni Rafael Nadalt, megkérte édesanyját, hogy ő is hadd készüljön karrierjére Spanyolországban, hogy salakon jobb játékos legyen), játéka leginkább a fűre és a kemény pályára volt való. Átlagosnál némileg nagyobb szervája volt (a nagy négyes tagjai közül csak Federeré volt jobb), kiválóan védekezett remek lábmunkájának köszönhetően, ám néha hiányzott belőle a szükséges agresszivitás a pontok befejezéséhez, amely a három legjobb ellen gondot jelentett, különösen a három nyert szettes találkozókon.
Federer ellen: 11-14, három nyert szettes meccseken: 2-5
Nadal ellen: 7-17, három nyert szettes meccseken: 2-7
Djokovics ellen: 11-25, három nyert szettes meccseken: 2-8
2006-ban nyerte első tornáját, San Joséban. Ezt követően ő lett az első számú brit férfi teniszező a világranglistán, véget vetve Tim Henman 7 éves uralkodásának. 2007-ben bekerült a top 10-be, első igazán figyelmet felhívó GS-tornája a 2008-as wimbledoni volt, ahol Richard Gasquet-t 0-2-es szetthátrányból fordítva győzte le (5-7, 3-6, 7-6, 6-2, 6-4).
Azon a Center Pályán vívott meccsen szeretett bele a közönség, onnantól fogva a teniszt kevésbé követők is azt várták, hogy ő töri majd meg az átkot, ami a brit férfi teniszezőket sújtotta. A következő meccsen simán kikapott a tornát megnyerő Nadaltól, azonban a következő GS-tornán már megverte Nadalt az elődöntőben, élete első Grand Slam-döntőjét Federer ellen vesztette el.
Ezután még jobban fokozódtak az elvárások, a 2012-es hazai, londoni olimpiáig bezárólag 4-szer jutott döntőbe (mindig kikapott, akár nagyon gyenge játékkal is), 6-szor esett ki az elődöntőben. Ebben az évben Ivan Lendl lett az edzője, aki látványos áttörést ért el a skótnál. Agresszívabb játékot játszott, többször jött fel a hálóhoz a korábbiakhoz képest, és nagyobb arányban fejezte be a labdameneteket nyerő ütéssel vagy kényszerítette ellenfelét kikényszerített hibára.
A 2012-ben Federer ellen elbukott wimbledoni döntőben tudott először szettet nyerni GS-fináléban, ám a következő hármat elveszítette. Ugyan nagyon nehezen bírt könnyeivel a díjátadó során, mégis lehetett érezni, hogy még egy szintet tudott lépni. Néhány héttel később visszatért Wimbledonba az olimpia keretei között. Ekkor remek játékkal verte meg Djokovicsot 7-5, 7-5-re, a döntőben pedig legyalulta Federert, aki nagyon hosszú elődöntőt vívott Del Potro ellen (6-2, 6-1, 6-4).
Ezután nagyon jó esélyekkel érkezett a US Openre, ahol még érettebben teniszezett, mint korábban bármikor (ekkor még csak 25 éves volt). A döntőben ismét Djokovics állta az útját. A döbbenetesen szeles mérkőzés közben olyan érzése volt a nézőnek, hogy ez a meccs örökké fog tartani. A meccset 7-6, 7-5, 2-6, 3-6, 6-2-re nyerte Murray, pedig 2-0-s vezetése elvesztése után felcsillant az esély, hogy egy még szívszaggattóbb vereséget szenved, mint korábban bármikor.
Ám sikerült áttörnie a gátat, innentől pedig Wimbledon volt a cél. A következő GS-torna (Ausztrál Open) döntőjében a szerb visszavágott neki, ám Wimbledonban ismét találkoztak. Murray 6-4, 7-5, 6-4-re nyert, a brit sport történetének egyik legnagyobb sikerét szerezve ezzel.
Ezután 2015 elejéig nem jutott GS-fináléba, ezért Lendl visszatért hozzá 2016-ban, miután 2014-ben távozott stábjából. Wimbledontól számítva újabb 3 döntőt vesztett, mielőtt ismét megnyerte volna Wimbledont, 2016-ban, Milos Raonic ellen, pár hónap múlva pedig ismét olimpiai bajnok lett Juan Martín del Potro legyőzésével Rióban.
2015 végén Davis-kupát nyert Nagy Britanniával, ami óriási eredménynek számított, hiszen egymaga húzta a hátán a csapatot. Míg más országok több top 10-es vagy top 20-as játékossal rendelkeztek, a britek csak Murray-vel.
2016 volt a legsikeresebb éve, ugyanis november 7-én világelső lett, amivel ő lett az első brit világelső a férfiaknál a ranglista 1973-as bevezetése óta. Amikor a US Open után Djokovics formája visszaesett, Murray meglátta a lehetőséget a világelsőség megszerzésére. Fedett pályán is hatékonyan tudott játszani, ezért jók voltak az esélyei.
Megnyerte Pekinget, Sanghajban az 1000-es versenyt, Bécset, majd Párizst is. Párizsi döntőbe jutásával lett hivatalos világelsősége,amit végül tornagyőzelemmel ünnepelt. Az ezt követő ATP-vb-n szintén nyert, vagyis egészen döbbenetes, 24 meccses győzelmi sorozattal zárta az évet.
Ez volt karrierje csúcsa, Mivel folyamatosan sérülten játszott, a teste benyújtotta a számlát, méghozzá könyörtelenül. 2017-től fogva sérülésekkel küzdött, súlyos csípőműtűtje is volt, amely miatt ideiglenesen visszavonult 2019-ben 2018-ban és 2019-ben is csípőműtéten esett át, fémprotézissel játszik azóta, ugyanis képes volt visszatérni a pályára.
2019-ben Belgiumban nyert először tornát, véget vetve két éves várakozásának. Ez volt az utolsó tornagyőzelme pályafutása során egyesben. Ezt követően alacsony ranglista helyezése miatt nagyon nehéz sorsolásokat kapott, ezért nem tudott messzire jutni a legrangosabb eseményeken. Csípősérülése óta legjobb helyezése három 3. forduló Grand Slam-tornákon.
Ennek ellenére nem adta fel, küzdött sérüléseivel, elindult Challenger-tornákon is, 2023-ban hármat is megnyert. Annyira tisztelte és szerette a játékot, hogy nem nézte le ezeket a tornákat sem, ha úgy érezte, hogy ezek a tornák segíthetnek neki formája visszanyerésében, akkor pályára fog lépni ezeken.
Sir Andy Murray és felesége, Kim Sears 2005 óta vannak együtt, 2015-ben házasodtak össze. 4 gyermekük van, 3 lány és 1 fiú. Murray mindig kiállt a női teniszezők jogai mellett, kihangsúlyozta a női teniszezők szerepét a Touron. A tenisznek nagyon jó lenne, ha Murray valamilyen módon a játék közelében maradna, ugyanis egy intelligens személyről van szó, aki szaktudásával betekintést engedhet a nézők számára például közvetítések vagy interjúk során.
Murray karrierje során megmutatta, hogy bármekkora is a nyomás rajtad, amely fakadhat belső- és külső tényezőkből is, ha hiszel magadban, a megfelelő emberekkel veszed körül magad, és nem adod fel, el fogod érni céljaidat. Lehet, hogy sokaknak kevés, hogy „csak” 3 Grand Slam-et nyert, ám ezek sokkal értékesebbek tudván, hogy a tenisz történetének legbrutálisabb korszakában érte el ezeket, amikor legfőbb riválisai összesen 66 (!!!) trófeát szereztek.
Emellett 2 olimpiát, 1 Davis-kupát és 14 Mesterversenyt is nyert. Összesen 46 tornát nyert egyesben. 3-at párosban. Joggal mondhatta magát a „Nagy Négyes” egyik tagjának. Három riválisával 2009 és 2017 között terrorizálták a férfi mezőnyt, egymás elleni mérkőzéseik pedig elképesztő színvonalúak voltak.
Azok, akik szerették, nagyon büszkék lehetnek rá és szerencsésnek mondhatják magukat, hogy ilyen kedvencük volt. Andy Murray mindenki számára példa lehet. Nehéz elképzelni a teniszt a négy legenda nélkül, már csak ketten aktívak és Nadal is nagyon közel van pályafutása végéhez. Emberiessége, bajtársiassága, őszintesége üdítő volt a tenisz világában. Nem félt nehéz témákról beszélni (női teniszezők és egyéb hátrányos helyzetűek élete), befolyását és vagyonát jó célokra használta fel (2016-ban Queen's-i tornagyőzelme után a pénzdíját a Royal Marsden Cancer Charity-nek ajánlotta fel).
Mindig jönnek új klasszisok, de az érzések sosem lesznek azok, mint régen. Másmilyenek lesznek. Ami rendben van. Viszont azok az érzések, amikkel Andy Murray karrierje során ajándékozta meg az embert, örökké velünk maradnak.
„Thanks for everything, pal!”
